• Cannondale Rush Mtb

    Cannondale Rush S-es méret.

    26″-os kerekek.
    Fox rugóstag és első teleszkóp, Avid Juicy hidraulikus tárcsafékek, FSA hajtás, SRAM váltás.

    Teljesen leszervizelve, 1 év garanciával.

    Ára: 180E Huf

  • Gravel ahogy mi csináljuk

    Blb Hitchhiker recikli
    Mindenkinek vágya egy “all-arounder” kerékpár, ami minden körülmények között megállja helyét. Egy olyan mindenes kerékpár, ami jól megy aszfalton, nem lesz kezelhetetlen az enyhe és közepes terepezésen, jól meg lehet pakolni hosszabb túrázásokhoz, mindezek felett pedig sportos geometriája garantálja a kerékpározás élményét!

    NS bikes Rag+

    Az állandóan változó kerékpáripar válasza erre az igényre a sokak által már ismert “Gravel” kerékpár.  Amellett, hogy nagyon szépek, ezeknek a kerékpároknak megvan a maguk előnye és hátránya is. Az egyik ilyen “negatív” tényező az ár. A jelenleg kapható gravel kerékpárok ára könnyedén éri el a 8-900 ezer forintot, és az olcsóbbak is átlépik a 600 ezres határt.  Ezzel nincs is semmi baj, ha az ember megengedheti magának és megfelelő értéket kap a pénzéért. Sajnos azonban még ilyen árak mellett is rendszeresen találkozunk spórolásból következő gyerekbetegségekkel, mint például az olcsó bowdenes tárcsafék ami nem nyújt megfelelő fékhatást a fékváltókaros kombinációval.

    Rendben, de akkor hogy csináljuk mi ezt itt a Reciklinél?

    Először is mindenkinek kicsit mások az igényei (és az anyagi határai is), így két építés sem lehet soha teljesen egyforma. Ebben a kategóriában nálunk 2 féle építési vonal jellemző. Ezek a ráfordított összegkeret alapján 300 és 150 ezer Forint körüli kerékpárok. Itt fontos megjegyezni, hogy az olcsóbb verziónál sem a felhasznált alkatrészek és kiegészítők tényleges minősége a különbség a drágább építéshez képest.

    Surly és BLB

    Kezdjük a magasabb árkategóriával.

    A legnagyobb különbség ezeknél az építéseknél a vázszett. Alapul Surly és BLB Hitchhiker vázakat használunk, melyek beszerzését természetesen mi intézzük.
    Nem titkolt tény, hogy egyik kedvenc vázanyagunk az acél. Az említett vázak pedig magasminőségű csöveiknek köszönhetően – a közhiedelemmel ellentétben – nem csak kényelmet és megbízhatóságot nyújtanak, de súlyban is felveszik a versenyt jónéhány ma kapható alu-karbon társukkal.

    További jelentős árképző tényező a kézzel fűzött, egyedi igények alapján épített kerékszett vagy a felhasználásnak megfelelően megválasztott hajtás- és váltásrendszer.

    Büszkék vagyunk rá, hogy már sok ilyen kerékpár hagyta el a műhelyt. Van köztük, amelyik bejárta Európát, van amelyik az országon belül bizonyította túraképességeit, és van olyan is, amelyik megbízható városi kerékpárként került használatba.

     

    Zárásként pedig a kedvencünk a “jóáras” gravel és túra bringa.

    Meg kell vallani, ezek építésénél vagyunk igazán elemünkben. Itt jön elő az igazi “Recikli” szinte az utolsó csavarig.
    Az ilyen kerékpárokhoz mindig egy már korábban bizonyított jó minőségű acél trekking kerékpár vázszett adja az alapot. Többéves tapasztalatunknak köszönhetően gondosan megválogatva az összes egyéb alkatrésszel együtt.
    Az újrahasznosított alkatrészeknek köszönhetően ez az olcsóbb kategória, minőségben mégis már rengetegszer bizonyítottak ezek a kerékpárok. Ilyen például a Páczai Tamás által használt “Vámbéry” (kalandjairól például itt olvashattok), vagy Szőnyi Dani aki jelenleg is úton van kelet felé (az ő kalandjait itt követhetitek).

     

    Bár az ilyen jellegű építések egyre rendszeressebbek nálunk, azért a skála nem zárul be itt.  Profi felhasználásra is alkalmas országúti kerékpárok, hegyi kerékpárok, kecses városi kerékpárok, és restaurált ritkaságok is színesítik kínálatunkat! Ha egy igazi Recikli biciklire vágysz, keress minket bizalommal!

  • picnic scene

    At this scene we set up an imagined picnic from the 70's. These bicycles are great examples of the bikes of the middleclass cyclists of the era. When the bicycles aren't only used for sporting, but also obvious choices for the daily commuting.

    Botecchia

    This ladies Bottecchia is a perfect example of the needs and the technical solutions. Next to the practical inventions the design took a big part too.

    Biemmezeta
    This matching Biemmezeta shows a list of technical details taken from racing bikes and implemented to the everyday use.

  • Olympia

    Olympia

    Olympia is the second oldest italian bicycle manufacturer after Bianchi. The company was founded by Carlo Borghi in 1893, then it was sold to Antonio and Pasquale Fontane who were already owned other brands like Sanremo. Since 2013 they are based in Piove di Sacco (Padova) and they also own the famous brand Scapin.

  • Bianchi Ragno Araneus

    Bianchi Araneus

    At the beginning of 90's at the birth of today's mountain biking Bianchi released it's Ragno series.
    With it's innovative geometry the it was a game changer at it's time. Came out with various models for every level. The main difference of the models was the quality of the tubes used for these frames.

    While the basic models had simpler steel tubes, the more premium Araneus was built by high quality Columbus steel tubes.
    Bianchi Araneus

    The Araneus was used by the Bianchi factory team in the world series. At the time it was ATB aka. All terrain bike.

    Bianchi Ragno ATB team

     

  • Colnago C40 Mapei

    Everyone who is a bit into cycling heard about the brand Colnago. For a quick introduction we summed up the company's brief history.

    Ernesto Colnago born at 9th of February 1932, in Cambiago a small city near Milan. At the age of 13 he started to work as a welder at Gloria cycles Milan.
    In 1954 he started his own bicycle frame builder company. In a meantime he begin to work with professional cycling teams, he had a huge influence in pro cycling,

    C40

    Colnago Mapei

     

    The Colnago C40 was released for the 40th anniversary of the Colnago factory. With this frameset in 1995 Franco Ballerini from team Mapei won the legendary classic, the Paris-Roubaix. Next year on the same race Johan Museeuw, Andrea Tafi and Gianluca Bortolami took the first 3 place, proven once for all that carbon fibre bicycles aren't only light but also can be reliable and safe.

    Colnago C40 Mapei – Oscar Freire World Champion Limited edition 2001

    This version of the C40 has been released in 2002 to celebrate Oscar Freire's second world title from 2001.

  • Introduction

    Kanizsa_Gabi

    Introduction
    A Semmelweis Egyetem végzős orvostan hallgatója vagyok, a sport gyermekkorom óta meghatározó része az életemnek. Az IronMan teljesítése volt a cél amiért triatlonozni kezdtem, ez idén sikerült is. Ebben óriási szerepet játszott a Recikli műhely, az általuk biztosított kerékpárral élmény volt mind a 180 km. 2018-ban, az első triatlonversenyem előtt egy nappal toltam át először hozzájuk a saját Csepel bringám, hazafelé pedig mintha már teljesen más géppel tekertem volna. Ráadásul ez nyár közepén történt, amikor általában várólista van a fiúknál, mégsem küldtek el a verseny előtti utolsó pillanatban érkezve. A kilencedik szülinapi alleycaten fogalmazódott meg az ötlet, hogy összeraknának nekem egy rendes kerékpárt a versenyekre, később kidolgozásra kerültek a részletek én pedig azóta is nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a csapat része lehetek! A következő szezonra már nem csak a teljesítés a cél, az időmön is szeretnék javítani.

     

     

    A Kerékpár: 

    Recikli_Axevo

    Teljesen egyedi építés. Olaszországból hozott Axevo karbon vázra épített Shimanoval szerelt, igazi verseny menő.
    A kerékpár építése során igyekeztünk Gabi igényeinek megfelelően összeválogatni az alkatrészeket és kiegészítőket, végeredményként egy nagyon könnyű, dinamikus, de mégis hosszú távon is kényelmes országúti kerékpárt készült.


    Eddigi versenyek:

     

  • Carnielli Cross Restaurálás

    Ez a típusú kerékpár sokunk gyerekkori álma volt. Egy kedves ismerősünk megkeresésére történt a restaurálás. A teljes folyamatot mi bonyolítottuk a kerékpár olaszországi beszerzésétől az utolsó csavarok helyére kerüléséig.
    Igazán nekünkvaló kihívás volt, amit mindig örömmel vállalunk.

  • Recikli Dolphin garage

     

    Winter bicycle storage in Recikli

    If you don't use your bike at winter it's just takes up a lot of space in your flat, but if you store it outside the loved bicycle is exposed to bad weather conditions.

    We offering a solution for these problems with our new service.

    - Bicyle storage ( Dry and heated warehouse)

    - Fix monthly price (3000Ft/month/bicycle)

    - Free bike check ( optional service*)

    * Service price may vary, depending on the condition of the bike

     

  • Nagyatád Ironman

    TL; DR: IronMan lettem! 🏊‍♀️🚴‍♀️🏃‍♀️
    Ehhez a címhez úszni kell 3,8 km-t, kerékpározni 180 km-t majd ezek után futni egy maratont. Igen, egy nap alatt. Igen, közvetlenül egymás után. 13 óra 17 perc alatt sikerült ezt a 226 km-t teljesíteni Nagyatádon.

    Előzmény: Tavaly ismerkedtem meg a triatlonnal, miután egy barátnőm mesélt arról, hogy a bátyja Ironman-t csinál, és ők a nővérével besegítettek egy-egy szakaszra, váltóban teljesítve a versenyt. Megtetszett a cím, így utánanéztem, hogy is működik ez. Az úszással nincs különösebb problémám, bringám akkor még nem volt, viszont félmaratont már futottam párat. Szereztem hát egy biciklit, a teljes táv azért elég hosszúnak tűnt még leírva is, szóval gondoltam megnézem a felét, ez volt tavaly Kaposváron. Megtetszett, így idén a teljes eXtremeTour-nak nekifutottam, kezdve a fehérvári olimpiai távval, majd Kaposváron egy féltáv ismétléssel, végül pedig a teljes IronMan-nel.
    Nagyatád: Most először volt külön helyen számomra a két depó, a kapott zacskók sokat segítettek a rendszerezésben, mivel előre bepakoltam a különböző számokhoz a ruhákat és frissítőket, szombaton felkelés után 5 perccel pedig már a hajam is be volt fonva (köszi anya!), arra jutottam, hogy magamhoz képest egész összeszedett vagyok és talán nem az utolsó pillanatban fogok mindenfélével kapkodni. Az úszás nagyon tetszett Gyékényesen, gyönyörű két körös pálya, kellemes vízhőfok, a tervezett 70 perc körüli úszásidőhöz mondjuk nem volt képem beverekedni magam a kiemeltek és veteránok közé a szárazföldön, így inkább kicsit hátrébbról indultam és a vízben mentem előre lábvizeket keresve. Az első körön szépen haladt is a dolog, a második kört viszont szinte végig egyedül úsztam, mert nem találtam már befogható versenyzőt magam előtt. A második kör befejezése közben az járt a fejemben, milyen kár hogy máris vége, 69 percnél indultam az első depóba, ez utazótempó volt. Bringára 25km/h-s átlagot terveztem, ez hamar kiderült hogy alulbecslés volt a Recikli Műhely gépéhez mérve, úgyhogy stratégiát váltva, pulzus alapon mentem tovább. A hosszú szakasz szép kilátást és jó útminőséget tartogatott, kedvem lett volna a mellettem elsuhanók után indulni, de tudtam, hogy a futás húzós lesz, így kialakult a mantra: Mi a cél? A teljesítés. Mit kell ehhez csinálni? Végigmenni megfontoltan. Kell-e sietni? Nem. (A szintidőn már itt bőven belül voltam.) Kb. 15 km-nél szembe jött az aszfalton egy zacskónyi sótabletta, gondoltam is hogy ez valakinek nagyon hiányozni fog a bringán, majd a második frissítésnél arra lettem figyelmes, hogy az első óta én is elhagytam valahol a sajátjaim. Nem esett jól a gondolat, gyors fejszámolás, hogy ha véletlenül apánál lesz a tartalék, akkor is az első kiskörig kimarad, és ekkor már kezdett meleg lenni, de ha a kocsiban van az még plusz egy kör, az utóbbi valósult meg. Innentől elkezdtem dupla adagban pótolni, lehet ez is közrejátszott, hogy a futás felénél megadta magát a gyomrom. Egyébként bármilyen sport előtt és közben bír a gyomrom szinte mindent, kivéve a futást, ez azért okozott némi problémát a hétvégén is. Végül az optimális tervezettnél majdnem egy órával sikerült jobbat bringázni, a null kilométeres könyöklő pedig annyira el lett találva, hogy többször imába foglaltam a srácok nevét a 180 km alatt. A kiskör útminőségét inkább nem kommentálnám, fogalmazzunk úgy, hogy nem virsligumihoz van kitalálva. A második depóban sokat szüttyögtem, de csak sikerült elindulni „futni”, itt a terv pulzuskontrollos futómozgás volt minél tovább fenntartva. Ezt egészen félmaratonig sikerült is tartani, ahol az említett gyomor úgy döntött nincs ekkora folyadékmennyiséghez szokva és többet nem szeretne befogadni, szóval két kör sokat sétálós kocogás következett. Az UTH nagyon jó gyakorlás volt a távra, nem igazán éreztem a verseny során holtpontot, eszembe sem jutott kiszállni. A bringán valamiért a bal stopli nagyon megnyomta a talpam, eléggé fájt a táv felétől, illetve a futásnál éreztem, hogy gyalázatos a tempó, de legalább haladok előre. Hihetetlenül jól esett a tudat, hogy a kör elején Zsuzsanna Kanizsáné AntalGábor Kanizsa és Lipták Gergely vár, ez úton is köszönöm az Ensport csapatának a jeget és hogy Dusi és Szandi (ImreSzandi edzői oldala) valamivel minden körben megnevettettek, illetve a kedves ismeretlennek aki rám szólt a hatodik körben, hogy ne sétáljak még ha lassan is de menjen a kocogás. Jó volt látni az ismerős arcokat, pacsizni a pályán. Fogyott a táv szépen, és a végére az idő is kezdett elviselhetőbbé válni. Bár figyelmeztettek előző nap, hogy óvatosan kell locsolni magunkat a futás közben, mert vizes cipőben maratont futni jó pár vízhólyaggal gazdagít, ez persze akkor ugrott be mikor az első fissítőpontban teljesen elázott, de piros pont az Asicsnak, hogy semmi különbség nem volt a szárazhoz képest, egy darab vízhólyag nem jutott szerencsére. Nem fáztunk a hétvégén az biztos, nálam abszolút igazolódott a tökéletes frissítő vs. elsőbálozó meme 😃 Mindenesetre eljutottam a befutóig nagyobb megzuhanás nélkül, majd végigsprintelve a gyepszőnyeget, lepacsizva mindenkivel a soron sikerült rossz kapuba érkeznem, a váltósokhoz befutnom 🤣🤣 A fotós lélekjelenlétét ez úton is köszönöm, visszaküldött az egyéni kapuba szalagot átszakítani, mégsem járja hogy ne legyen befutófotó alapon  Szóval az első IronManemen kétszer is célba értem!
    Idén a „csapat nélküliek” mint jómagam is, lehetőséget kaptak a 30. évforduló alkalmából alakult ExtremeMan Clubhoz csatlakozni, és meglepetésként gyorsan elhoztuk a csapat OB első helyet a nőknél, minden triatlonverseny tartogat valami meglepetést 😃
    Köszi mindenkinek a szurkolást és segítséget, helyszínen vagy távolról! ☺️☺️

  • eXtremeMan 113 Kaposvár

    eXtremeMan 113 Kaposvár /1,9km úszás – 90 km kerékpár – 21 km futás/ – 5h 42m #roadtoironman #roadtonagyatád2019

    Köszönöm a Recikli Műhelynek, hogy láttak bennem fantáziát! 🥰 Hat órán belüli beérkezést tűztem ki célul a hétvégére, ehhez a tavalyi időmön egészen pontosan 56 percet kellett javítani. Ez még 115 km-en is egész soknak tűnik, persze volt
    miből lefaragni. Végül 1 óra 13 percet sikerült!
    Kölcsönkaptam egy karbonjárgányt a Reciklitől, és megtekertem jól – ezúttal egyedül sikerült 31 km/h fölé vinni az átlagot. Bár rettegtem a technikai malőrtől, hogy ott lesz alattam egy ilyen szuper bringa és nem tudom majd kihasználni, de csak a láncom dobtam le az első fordító után, azt pedig két mély levegő kíséretében konstatáltam hogy még én is meg tudom oldani. Aztán egyszer nagy leszegett fejű számolgatások közepette, hogyan is lesz ebből 3 órás bringa arra lettem figyelmes hogy beúszik egy kordon a képbe periférián – sikerült annyira elaludni, hogy benézzek egy fordítót. 🤣 A futásra nem sokat tartalékoltam, és az utóbbi időben is elég keveset sikerült készülni erre a részre, úgyhogy a félmaraton már nem esett jól, főleg a tópart napos szakaszain. Az utolsó körön az ismerős arcok és a koffein még adtak egy kis lendületet, illetve ott már látni véltem, hogy meglesz az idő. Ez az 5:42:46 a hétvégi mezőnyben női abszolút 4. helyre és a legfiatalabb korosztály dobogójának tetejére volt elég. Három hét múlva tali, ott már nem leszek ilyen gyors! 😆
    Köszi mindenkinek a szurkolást és segítséget, helyszínen vagy távolról! ☺️

X